Hósipkafej vagyok, jöttem a 12. dikenzióból, és el kell mondanom, hogy a nagymamám rám hagyta egy XVI. századi ősöm scriptumát. Az ősöm olyan volt mint én, ő is a 12. dimenzióban élt, a Petőfi Sándor utcában, csak a XVI. században, ami régen volt. És ott volt a régi varródobozban, a gombok között. Mármint a scriptum. Meg egy hiteles fénykép a sárkány lábáról.
"Telvén az napoknak félelmivel, mit is a városunk határában megtelepedett, szörnyűséges, vízpusztító szörny mián szenvedtünk el vala, nekibátorodván nekibátorodtunk ketten, ámde hű szolgám, Jakab már a nekibátorodás közben szörnyet halt félelmében. Így magam indultam a sárkány ellenében, amely ott pusztította vizeinket a vizeink mellett.
Delelőre hágván a nap nem sokkal később este lett, s én beléptem a sárkány barlangjába, amely már ráépült vizeinkre. Oh, balsors, mecsoda szörnyűséges szörny volt! Bár, s ezt nem szégyellem megvallani, még ha pispeki átok es sújt, én csak a lábát láttam, mit lefényképztem vala:
Ez oly hév rémületet okozott bennem, hogy menekültem hanyatt-homlok, a szó is belém fagyott, azóta se szólok. Na, de erről eszembe jut az a történet, hogy..."
Eddig a XVI. századi scriptum.
Igen!
